Fehértói Halászcsárda és Panzió- a halászlé Mekkája!

Borászatunk

Immár második éve működik Frank Sándor irányítása alatt a Kisgörbői – Zalaszentgrót melletti – festői szépségű táj közepette a szőlőbirtok. Néhány éve már, a vendéglátásban nyilvánvalóvá vált az igény, hogy jó minőségű elfogadható áron bort tudjunk ajánlani vendégeinknek. Ennek az igénynek a kielégítése és személyes ambíciók ösztökéltek bennünket arra, hogy ezt az új vállalkozást beindítsuk.

A Borvidékről:

A zalai szőlők az ország egyik legérdekesebb és legpoétikusabb vidékén fekszenek: a szelíd hajlású dombok-völgyek különös termőtájat, terroir-t képeznek. A különleges világot különleges természeti környezet jellemzi. Ezen a tájon, éppen ezért, sosem épült ki olyan klasszikus típusú szőlő-monokultúra, mint más szőlőterületeken – a szőlők mindig a délnek futó domboldalak keleti és nyugati lejtőire települtek és fent, a domb-éleken vezető utak mentén sorakoztak hosszú sorban a vakító fehérre meszelt archaikus présházak. Az antik Pannónia óta ismert, hogy szőlőtermesztésre is kiválóan alkalmas termőtáj ez (a „terroir”): a talaj, a klíma és a művelési tradíciók együttese hozta létre a vidék borászatát. Sajnos, ahogy a mai bortérképészeti adatokból is látszik, de a szemmel fölfogható valóságból is, a festői szépségű dombokon és völgyekben egyre több a tájba besimuló, felhagyott szőlőskert látványa: a pusztulásnak indult, hajdan-híres présházak egész sora. Történetisége szerint ez a borvidék ősidők óta a balatonmelléki borvidékhez tartozott és első sorban kiváló minőségű fehérborai tették a megyén túl is híressé. A borvidék 1999 óta Balatonmelléke Borvidék nevet viselte majd 2006 óta ismét a Zalai Borvidék nevet viseli – a községek elszórtan találhatók a Zalai dombság („Szalahát”) területén.
A borvidék klímáját az évi 700-800 mm-es csapadék jelentősen meghatározza, noha maga a klíma a kevéssé szélsőséges területek közé tartozik – a szőlőket a téli fagykárok ritkán sújtják. Fényellátása közepes, 1900-1950 óra átlagban az éves napfénytartam, viszont a terroir maga hűvösebb, átlaghőmérséklete az országos középhőmérsékletnél alacsonyabb. A szőlővidék talaja az egykori Pannon-tenger homokos-agyagos üledékeire épül fel; az üledék fölé vastagabb-vékonyabb lösztakaró települt, melyen agyag-lerakódásos barna erdőtalajok vagy barnaföldek képződtek – a borvidék talajtípusa ezért leggyakrabban a barna erdei talaj és a löszös vályogtalaj. A Batonmelléke már a filoxéravész előtt is jelentős fehérszőlőt termelő borvidék volt – meghatározó fajtái ezért a hagyományos fehérszőlő fajták voltak.

A birtokon a világfajta vörös és fehér szőlőket termesztjük (Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Portugieser, Olaszrizling, Cserszegi fűszeres), kivétel ez alól az országosan is ritkaságnak – Zalában mindenképp –  számító Menoir (kék medoc).

Boraink:

Frank Cuvée

A ház bora, illatában és ízében feketebogyós gyümölcsök és a fűszerek dominálnak, kellemes és közepesen hosszú utóíz jellemzi, közepes testű, közepes alkohollal ideális gasztro bor.

Menoir Siller

A fajta értékének korai érését tartják, hiszen már szeptember elején magas cukorfokkal szüretelhető. Apró, tömött fürtű, a bogyói sötétkék színűek és muskotályos ízűek. Hátránya, hogy könnyen rothad és közben az éretlen bogyók leperegnek. Ezáltal keveset terem, ráadásul meglehetősen fagyérzékeny és a darazsak is rendszeresen megdézsmálják. Kicsit uradalmi szőlő jellege van, nem könnyen termeszthető. Rothadékony és jó cukorgyűjtő: e két tulajdonság - ha optimális körülmények között teljesedik ki – az aszúsodás feltétele is lehet.
Sokoldalú fajtáról van szó, mégis szinte a feledés homályába veszett, több ízben kellett új nevet felvennie. Az idősebb korosztálynak Medoc Noir néven lehet ismerős, ezzel a névvel érkezett hazánkba. Egyedi, összetéveszthetetlen, fűszeres íz- és illatjegyeket mutat fel ez a fajta, vörösbortól szokatlan muskotályosságban pompázik. Emiatt sokan idegenkednek tőle, kevésbé értékes fajtának tartják, behízelgő, édeskés ízvilága miatt gyakran a „női borok” közé sorolják.
A Menoir név közel áll a születési névhez, ugyanis a francia borászok e fajtát Mernon Noir-nak nevezik. Franciaországból kerülhetett hozzánk Matthiász János (1832-1921) segítségével. Matthiász János a magyar szőlőnemesítés első nagy mestere volt, a nemesítői iskola megteremtője, többek között a Csabagyöngye szőlőfajta megalkotója, és Tokaj szőlővesszeinek megmentője (Tokaj ültetvényeinek nagy része kipusztult a filoxéra járványban (1885-90), az általa megmenekített fertőzésmentes szőlőtőkékkel élesztették fel Hegyalját).
A teljesség igénye nélkül a fajta sokoldalúságáról is ejtsünk pár szót. Szekszárdon Dúzsi Tamás, a „rozékirály” is kipróbálta - természetesen rozé-műfajban - nem is akármilyen eredménnyel, az országos rozékóstolón bejutott a döntőbe. Egerben Hagymási József Merilyn nevű, rózsaillatú, lágy karakterű vörösbort készít belőle. Gál Lajos félédes „szamorodni” típusú bort alkot a Menoir-ból - mivel aszúsodáson is átmegy a szőlő egy része. Szintén Egerben, Demeter Csabánál beaujolais típusú újborként is nagyszerűen megállta a helyét. Villányban inkább házasításokban vesz részt, vagy rozé borként készítik.
Száraz borként finom savú, kellemes aromájú, utóízében kellemesen kesernyés. A kedvező évjáratokban különleges minőségű.

Olaszrizling

Keserű mandulára emlékeztető ízű, sav gazdag, magában hordozza a fajta jellegzetességeit, és a termőtalaj utánozhatatlan íz világát.
Idén a bort reduktív és seprőn érlelt eljárással készítettük és vegyítettük (60/40%) arányban.